"Nem értek egyet saját véleményemmel" - egy panaszkodó okoskodó monológja.

Ez egy első próba rész, mely egy picit próbája mindennek. A kenyérnek, a szövegnek, meg annak, hogy mit bír el.

Egy falakig elvitt egyszerű véleményfolyam ez, mely lehet itt-ott nem is igazi. Csak hatásvadász, vagy nagy dolgokat dobáló. Néplélek

Mit is mondhatnék többet?

Mantra? Vagy Ego? Vagy Egó mantrával és szörnyű nem zenének mondott nem zenével? Vagy csak Keresztény modern prédikáció zenére

Szóval mit is mondhatnék?

Azt hogy ez egy "évad" záró, s hogy szeptembertől jön az új "évad" rendszeresen? Lehet ezt kéne.

A tudatfilmek egybemosódnak a valósággal. A decemberi történések beszámolója, meg egy kis Lichter, meg egy ismeretlen telefonhívás.

Hol van az otthon:

Egy hosszú utazás hazafelé, egy megfáradt vándor elmondhatatlan tragédiája, s a rég nem működő család zoom beszélgetése.

Mindig is meg akartam írni az "egy mondat a zsarnokságról" után az egy mondat a szabadságról.

Megpróbáltam egyszer belekezdeni. Rossz lett. És mégis, most itt van egy podcastban.

Azt kell tudni erről a szövegről, hogy egy hazaúton, a vonaton született.

Kicsit május 1. extra, kicsit nagyon nem. A kik is vagyunk mi? kérdésre adott, nem olyan jó válaszaim ezek.

Mondjuk azt, hogy ez egy próbálkozás. De lehet come-backnek is hívni. Más műfaj, csak egy fél órás gondolkodás lenyomata. Agymosoda. De legalább come-back.

Te mikor voltál utoljára magányos?

Kinek és hogyan mondtad ezt az érzést el?

Értekezések egy mikrofonba a magányról. Na meg történetekről. Meg olyan történetekről amelyek nem kimondhatók. Meg olyanokról, amik kimondhatóak, csak unom őket.