A nyolc "boldogmondás" közül ezekben a modern időkben a legeslegfontosabb az, hogy boldogok, akik éhezik, és szomjazzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek. (Mt 5:6) Miért mondja ezt Jézus? Azért, mert az igazság nélkül nincs élet, csak annak hiánya: betegség, testi és lelki fájdalom, és halál. Az igazságról pedig azt mondja, hogy aki azt cselekszi, amit Ő mond, megismeri az igazságot, és az igazság szabaddá teszi őt. Igen ám, de ebben a modern világban, mi oka lenne egy embernek arra, hogy éhezze, és szomjazza az igazságot, amikor milliónyi emberi igazság kínálja magát minden irányból, ami mellesleg sokkal hangzatosabb, mint, amit Jézus mond? Valljuk be őszintén: jóformán semmi. A modern embernek, akinek van pénze, európai kényelme, és nagyon sok fontos feladata, ami által hasznosnak gondolhatja magát, jóformán semmi oka sincs arra, hogy éhezni és szomjazni kezdje az igazságot. Ezért a mai világban egyre kisebb az esély arra, hogy valakiben megjelenjen az a vágy, hogy éhezni, és szomjazni kezdje azt az igazságot, amelyet csak a Teremtő Isten adhat neki. És ez már kétezer évvel ezelőtt is így lehetett, mert a másik "boldogmondás" az, hogy boldogok, akik sírnak, mert Isten megvigasztalja őket. Tehát azok a boldogok, akik sírnak, mert megláthatták, hogy amit ők eddig életnek neveztek, az egyre több fájdalmat és csalódást okozott számukra. Ennek következtében pedig megfogalmazódhat bennük a vágy, hogy megismerjék azt az igazságot, amely túlmutat minden emberi okosságon, módszeren és megoldáson. Igen ám, de manapság, akik sírnak, szinte azonnal hozzájutnak egy olyan megoldáshoz vagy vigasztaláshoz, amely instant (testi) gyógyulást és enyhülést hozhat nekik. Ezért ebben a modern világban már azok az szemberek is meg vannak fosztva annak lehetőségétől, hogy kezdjék éhezni és szomjazni az igazságot, akik sírnak, mert megláthatták, miről szólt az eddigi életük, netán még a bűneikkel is szembesültek. Hisz ma már alig kezdünk pityeregni, szinte azonnal megjelenik egy jó kis poén az interneten, vagy egy 'jó barát' üzenete, vigasztalása, tanácsa, vagy egy nagyon fontos elintéznivaló, vagy egy jó kis amerikai vígjáték, amely nagy hatékonysággal tereli el figyelmünket a lelkünk sírásáról, a bennünk lévő gyermek segélykiáltásáról. Így jutottunk oda, hogy ma már majdhogynem lehetetlen úgy sírni, hogy egy hamis emberi vigasztalás szinte azonnal ne csapjon le ránk, és ne vegye el tőlünk annak lehetőségét, hogy csak Istennek sírjunk, és csak Tőle várjuk a vigasztalást. Ennek kösöznhetően az igazság iránti éhség és szomjúság megjelenésének is igencsak kicsi az esélye. Ennek ellenére elmondható, hogy arra, hogy éhezzék és szomjazzák az igazságot, azoknak van a legnagyobb esélyük, akik valamilyen oknál fogva közel vannak ahhoz, hogy végre kisírják magukat Istennek. "Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket." Zsolt 34:19 Az ok legtöbbször valamilyen veszteség. Családi, anyagi, eszmei, vagy bármilyen más értéknek az elvesztése, ami kizökkentheti az embert a szürke hétköznapok monotonságából, és arra késztetheti, hogy feltegyen magának, jobb esetben Teremtőjének néhány fontos kérdést, mint például: Mi az oka annak, hogy bár senki sem akar szenvedni, és mindenki pozitív akar lenni, egyre többen szenvednek, ráadásul úgy, hogy kifelé eljátsszák azt, hogy minden rendben? Minek köszönhető, hogy a modern embernek sokkal több jó tanács és módszer áll a rendelkezésére, mint a régieknek, ennek ellenére sosem volt ennyi lelki beteg, mint ma? Amennyiben az ilyen és ehhez hasonló kérdések megjelennek egy síráshoz közel álló ember lelkében, és életében először úgy dönt, hogy nem emberekhez fordul válaszokért és vigasztalásért, hanem a Magasságos Istenhez, és nem az emberek szavától várja a válaszokat, hanem Teremtője szavától, teljesen biztos, hogy a válaszok nem fognak késni. Ráadásul, még az igazság éhezését és szomjazását is magukkal hozhatják, ami által egyre többet fog meghallani és megérteni az Élő Isten szavából, ami korábban, bizonyos külső és belső okok miatt, széles ívben elkerülte az ő figyelmét. Sőt, amennyiben az ember életében először őszintén kimondja, hogy mostantól ne az én akaratom legyen meg, hanem a Te Szent Akaratod, még ezek a bizonyos "külső és belső" okok is lelepleződnek, és elveszítik hatalmukat az ember szíve és értelme felett. Ennek következtében egyre csak növekedni fog benne az igazság utáni éhség és szomjúság, amely révén minden nap annyi kenyeret és vizet fog kapni a lélek, hogy más éhezőknek és szomjazóknak is jutni fog belőle. Ezt mondja az Úr Jézus, akinek nevét és szavait szégyelli a modern ember: "Én vagyok...
Show more
Show less