Azt mondják, a betegséget nem Isten adja. A kérdés az, hogy igaz-e ez az állítás, vagy hamis? Ha azt mondja valaki, hogy az ítéletet nem a bíró adja, hanem a bírósági könyvelő, elhiszed-e? Noha igaz, hogy a bűnös a saját bűneivel vonja magára a jogos ítéletet, ha csak rajta múlna, hogy fog-e bűnhődni, vagy sem, minden bizonnyal felmentené magát. Hisz a legtöbb ember ezt teszi. Azonban, mivelhogy a bírón műlik az ítélet, senki sem mentheti fel saját magát. Ugyanez a helyzet a betegséggel is. A bűneink által vonjuk azt magunkra, de csak Isten döntheti el, lesz-e ítélet, vagy sem. Sok esetben, ha az ember időben belátásra jut, őszintén megbánja tettét, és megtér abból, Isten felmenti őt a betegség alól. Azonban ha már túlságosan kemény a szív, elkerülhetetlenné válik a jogos ítélet, a betegség, ami még mindig kegyelem, mert a betegség okozta rabság által, az ember belátásra juthat, és megtérhet bűneiből. Viszont, aki megszökik a jogos ítélet elől, belátásra sem juthat, és a bűneitől, azok következményétől sem tud megszabadulni. Ezért az ítélet rajta marad, és a test halála után kell elszenvednie azt, ami Jézus szavai szerint örök szenvedés, örök kárhozat. Hogy miért örök? Azért, mert a test halála után megszűnik az idő. Csak a lélek marad, a létezés tudat, a létérzet, ami örök. Emlékezzünk a szegény Lázár és a gazdag ember esetére. A koldus éltében szenvedett, a gazdag ember pedig jól élt. Azonban a test halála után a koldus szabad lélekként távozott az örök hazába, míg a gazdag ember lelke ítélet alá került az örök kárhozatra. Lk 16:20 Vizsgáljuk meg, mi a gyümölcse annak az állításnak, hogy a betegséget nem Isten adja, majd azt is, hogy mi a gyümölcse annak, hogy a betegséget Isten adja. Amennyiben a betegséget nem Isten adja a bűneink jogos következményeként, az ember azt hiszi, hogy valami rajta kívülálló tényező okozza betegségét, mint például egy kínai vírus. Azonban mivel úgy gondolja, hogy valami rajta kívülálló, távoli dolog okozza a bajt, elhiszi, hogy a gyógyulás kulcsa is rajta kívül van, sok esetben elérhetetlen távolságban: az orvosoknál, emberek által kitalált módszerekben, technikákban, csodaszerekben. Ez az oka annak, hogy sok ember úgy hal meg, hogy fogalma sincs, mi okozza a halált, és az emberek kínálta gyógymód vagy hatástalan, vagy elérhetetlen számára. Mivel úgy hiszi, hogy a betegség oka rajta kívül van, mindig másokra hárít, másokat vádol, másokat hibáztat, ami által még jobban megbetegíti a saját lelkét. És ez további bűnöket, sok esetben gyilkosságot, önpusztítást von maga után. Most pedig nézzük meg azt a lehetőséget, hogy a betegséget Isten adja, a bűneink következményeképpen, mint igazságos ítélőbíró. És teszi ezt azért, hogy figyelmeztessen arra, hogy az út, amin járunk, téves, és a veszedelembe visz. Amennyiben elfogadjuk, hogy a betegséget Isten adja, egyszerű a dolgunk, ugyanis nem kell magunkon kívül keressük a betegség okát, nem kell másokra hárítsunk, másokat vádolnunk, a külső ellenségektől rettegnünk. Elég, ha egyszerűen megalázzuk magunkat Teremtőnk előtt, hogy Ő megmutassa, hogyan vétettünk az élet és annak törvénye ellen. Ha pedig tiszta a szándékunk, Ő rámutat a szívünkben rejtőzködő bűnre, életellenességre, a betegség valódi okára. És amennyiben vállaljuk a szembesülést, meglátjuk, hogyan vétkeztünk Teremtőnk ellen, és őszintén megbánjuk azt, Isten megbocsájt. A megbocsájtás pedig azt jelenti, hogy véglegesen eltávolítja a betegség okát, a bűnt a lelkünkből, a helyére pedig beteszi az élet szavát, amely megóv minket attól, hogy további bűnöket halmozzunk, és azzal másoknak is ártsunk. Ezt nevezi Jézus Krisztus úgy, hogy újjászületés, ami után Isten megújítja a lelkiismeretünket, ami megóv attól, hogy újból bűnbe, és azáltal betegségbe, nyomorúságba essünk. A kérdés az, hogy van-e kivétel, amikor nem a saját bűnei miatt beteg az ember. A válasz pedig az, hogy igen. Jézus Krisztus nem a saját bűnei miatt szenvedett, hanem a kemény szívű emberek bűnei miatt, akik folyton magukon kívül keresték a bajok forrását, másokra hárítottak, másokat vádoltak. Ugyanez a helyzet a gyermekekkel is, akik a kemény szívű szülők bűnei miatt szenvednek, hogy azáltal valamiképp meglágyulhasson, és Isten felé fordulhasson a szülők szíve. És olyan is van, hogy az Úristen megengedi, hogy egy olyan ember szenvedjen, aki az Ő kezébe helyezte az életét. Ezt pedig azért teszi, hogy annak földi párja a szenvedés képei láttán meglágyulhasson, és Istenhez fordulhasson mielőtt a lelke átlépné a menthetetlenség küszöbét. Tehát van olyan, hogy az ember, nem csak a saját bűnei miatt ...
Show more
Show less
Apr 2 202549 mins